Visszatértem. Új műterem, új tanfolyamok, és a fejem tele ötletekkel

Újra jelentkezem. A nyár, a szünidő és a kicsit más napirend után ismét teljes lendülettel dolgozom. Idén pedig még egy kicsit izgalmasabb ez a visszatérés. Itthon már van egy iskolásunk és egy iskolába készülő óvodásunk, úgyhogy nálunk a szeptember egyáltalán nem lassú, nyugodt indulást jelent. 😄

Reggel iskola, óvoda, tízórai, táskák és a szokásos teendők. Délután a gyerekek, különórák, házi feladatok és a családi élet szervezése. Mindezek között pedig a műtermem, a foglalkozások, az ügyfelek, a festmények és az ötletek, amelyek persze legszívesebben éppen akkor jönnek, amikor egészen másra kellene gondolnom.

Egyszóval a szokásos körforgás.

És tudjátok, mit? Valójában éppen ezt szeretem.

A szünidő után igazán vártam, hogy visszatérhessek a műterembe. Hiányzott a festékek illata, az előkészített vásznak, az ecsetek, az asztaloknál ülő gyerekek, a kérdéseik és olykor egészen váratlan ötleteik.

Ugyanígy vártam azokat a pillanatokat is, amikor teljesen egyedül maradok itt. Bekapcsolom a zenét, ecsetet veszek a kezembe, és egy ideig megint csak festek.

Ráadásul az idei visszatérés még egy nagy újdonságot is tartogat.

Új köntöst kapott a műterem

Már egy ideje éreztem, hogy változásra van szükségem. Nem akartam nagyobb teret vagy másik helyet keresni. Arra volt szükségem, hogy a jelenlegi műtermem kicsit másképp kezdjen működni.

Aki ismer, valószínűleg sejti, hogy ha egyszer belevágok valamibe, ritkán állok meg egyetlen asztal áthelyezésénél. 😄

Így aztán pakoltam, átrendeztem, válogattam, takarítottam, ötleteltem… aztán persze megint átrendeztem.

A fő cél az volt, hogy több hely jusson magára az alkotásra. Fontos, hogy én is jól tudjak itt dolgozni, ugyanakkor azoknak a gyerekeknek is legyen elég helyük, akik hozzám járnak képzőművészeti foglalkozásokra.

És az eredmény?

Imádok itt lenni. ❤️

A műterem most szellősebb, letisztultabb és sokkal kellemesebb. Hirtelen úgy érzem, könnyebb benne lélegezni. A gyerekeknek megvan a maguk helye az alkotáshoz, minden észszerűbb, és én nemcsak a foglalkozások vezetése közben érzem jól magam itt, hanem mindenekelőtt a saját alkotómunkám során is.

Pedig ez még mindig ugyanaz a műterem.

Csak egy kicsit más.

Itt ülök, körülnézek, és azt mondom magamban: Igen. Pontosan így szerettem volna.

Talán úgy tűnhet, hogy csupán a tér változott meg, de nekem rendkívül sokat jelent a környezet, amelyben alkotok. Olyan helyre van szükségem, ahol jól érzem magam. Ahol rendetlenséget csinálhatok, szétpakolhatom a festékeket, ott hagyhatok egy félkész vásznat, és másnap visszatérhetek hozzá.

Számomra a műterem soha nem csupán egy helyiség volt, ahová dolgozni járok.

A világom egy darabja.

És most úgy érzem, még egy kicsit jobban tükrözi azt, ahol én magam éppen tartok, és amerre a munkámban tovább szeretnék haladni.

Új tanév, új gyerekek és új történetek

A tanév kezdetével természetesen a gyerekeknek szóló képzőművészeti foglalkozásaim is újraindultak.

Néhány gyereket már jól ismerek, ők a szünidő után visszatérnek hozzám. Ezt nagyon szeretem. Figyelemmel kísérhetem, hogyan fejlődnek, mi kezdte érdekelni őket, miben lettek magabiztosabbak, és hogyan változnak a saját alkotásaik.

Az ismerős arcok mellett idén új kis alkotókat is köszönthetek.

Mindegyikük egészen más.

Van, aki azonnal lecsap a festékekre, és legszívesebben már az első alkalommal mindent kipróbálna, amit a műteremben talál. Másnak egy kis időre van szüksége, hogy körülnézzen és magabiztosabbá váljon.

Éppen ezt a sokféleséget szeretem annyira a gyerekekkel való munkában.

Nem szeretném, hogy a gyerekek eljöjjenek a képzőművészeti foglalkozásra, majd a végén mindannyian egyforma képpel távozzanak.

Megtanítom nekik, hogyan dolgozzanak a színekkel, a kompozícióval, különféle anyagokkal és képzőművészeti technikákkal. Közben igyekszem mindenkinek elegendő teret hagyni a saját ötletei és egyéni stílusa kibontakoztatására.

Próbálkozhatnak, keresgélhetnek és kísérletezhetnek. Az sem baj, ha valami nem sikerül. Hiszen néha éppen egy ilyen látszólagos hibából születik meg az egész kép legjobb részlete.

Egyes foglalkozásokon konkrétabb feladatot adok, máskor a gyerekek csak egy témát vagy néhány feltételt kapnak, a többit pedig a fantáziájukra bízom.

Számomra ugyanis nem a tökéletesen megfestett kép a legfontosabb.

Sokkal nagyobb örömöt jelentenek azok a pillanatok, amikor egy gyerek már nem ellenőrzi kétpercenként, hogy „jól” csinál-e valamit, hanem egyszerűen elkezd alkotni.

Anélkül, hogy félne a hibázástól.

Mert szerintem a művészet éppen erről szól.

A gyerekfoglalkozásokon jelenleg TELTHÁZ van

Hatalmas öröm számomra, hogy a rendszeres gyerekfoglalkozások minden helyére jutott már egy kis művész. ❤️

Amikor elindítottam a foglalkozásokat, még nem is sejtettem, milyen jelentős részévé válnak egyszer a munkámnak. Ma már vannak körülöttem rendszeresen visszatérő gyerekek, jönnek a testvéreik, új arcok tűnnek fel, a szabad helyek pedig lassan elfogynak.

Ez nagy öröm számomra, de egyben felelősség is.

Nem szeretném folyamatosan növelni a csoportok létszámát csak azért, hogy még több gyereket fogadhassak.

Fontos számomra, hogy valóban mindenkire oda tudjak figyelni. Látnom kell, min dolgozik éppen a gyerek, legyen lehetőségem segíteni neki, és fokozatosan megismerni, mi áll közel hozzá, mit szeret csinálni, és miben van szüksége egy kis támogatásra.

Ezért a rendszeres gyerektanfolyamokra most LEZÁROM A JELENTKEZÉST.

Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a műterem ajtaja bezárulna a további érdeklődők előtt.

Éppen ellenkezőleg. 😊

Hétvégi tanfolyamokat és workshopokat tervezek

Tudom, hogy nem mindenkinek megfelelő egy rendszeres hétköznapi tanfolyam. Van, akinek más foglalkozásai vannak, másnak utaznia kell, néhány érdeklődőnek pedig egyszerűen már nem jutott szabad hely.

Ezért az év során fokozatosan szeretnék meghirdetni egyszeri hétvégi képzőművészeti tanfolyamokat és workshopokat is.

És persze ezen máris teljes gőzzel jár az agyam. 😄

Több ötletem is van arra, mi mindent szeretnék előkészíteni. Vonzanak a különféle technikák, a tematikus találkozók és az olyan tanfolyamok is, amelyeken az ember az elejétől a végéig elkészítheti a saját festményét.

Nem szeretném, ha mindez csupán két, festékekkel töltött óráról szólna.

Azt szeretném, hogy minden workshopnak meglegyen a maga hangulata, és a résztvevők ne csak a saját alkotásukat, hanem az alkotás élményét is magukkal vigyék.

A pontos időpontokat folyamatosan közzéteszem itt, a honlapon, és természetesen a közösségi oldalaimon is.

Ha tehát a rendszeres tanfolyamra már nem jutott hely, mindenképpen kövessetek tovább. Lesz még bőven alkalom arra, hogy ellátogassatok hozzám a műterembe. 🎨

És mindeközben továbbra is elsősorban festő vagyok

A tanfolyamok a munkám nagy és szép részét teszik ki.

Örömömet lelem a gyerekekkel való munkában. Imádom a közvetlenségüket, a fantáziájukat és azt, ahogyan az alkotásról gondolkodnak. Néha olyan megoldással állnak elő, amely nekem magamtól eszembe sem jutott volna.

Mindezek mellett azonban már óriási vágyat érzek arra, hogy újra a saját vásznam előtt álljak.

Kijelölt feladat nélkül.

Magyarázatok nélkül.

Csak én, a festékek, a zene, az ecsetek és egy festmény, amelyről kezdetben talán magam sem tudom pontosan, hová vezet majd.

A fejemben már új festmények születnek.

Némelyikről már egészen határozott elképzelésem van. Máskor egyelőre csak egy szín, egy hangulat, egy érzés vagy valaminek egy apró töredéke létezik, amit szeretnék vászonra vinni.

Más képek pedig talán teljesen spontán születnek majd, csak akkor, amikor ecsetet veszek a kezembe.

Most igazán várom ezt az időszakot.

Azokat a pillanatokat, amikor a tanfolyamok után elcsendesül a műterem, zenét kapcsolok, és újra a saját vásznam lesz előttem.

Lassan új festmények és új történetek kezdenek majd itt születni.

Magam is kíváncsi vagyok, hová vezet ezúttal az alkotás.

Az alkotói világom is folyamatosan változik

Ha visszatekintek néhány évvel korábbra, látom, milyen hatalmas utat tettem meg.

Néhány dolog, amelyet régebben szerettem, ma már nem ugyanazt jelenti számomra. Ugyanakkor olyan témák, színek és munkamódszerek kezdenek vonzani, amelyek felé néhány éve talán el sem indultam volna.

És azt hiszem, ez így van jól.

Nem akarok mindig ugyanúgy festeni csak azért, mert valami bevált, vagy tetszett az embereknek.

Szükségem van a keresésre.

A kísérletezésre.

Arra, hogy néha elrontsak valamit, és újrakezdjem.

Éppen ezt szeretem a festésben. Soha nem érzem úgy, hogy már mindent megtanultam, és mostantól csak ugyanazt az eljárást fogom újra meg újra ismételni.

Minden festmény tartogathat számomra valami meglepetést.

És remélem, ez így is marad.

Szóval igen… visszatértem

Egy iskolással és egy óvodással.

Egy határidőnaplóval, amelyben megint kezd igencsak szűkössé válni a hely. 😄

Új gyerekek vesznek körül a tanfolyamokon, és ismerős arcok is, akik a szünidő után tértek vissza. Vár rám a saját alkotómunkám, a megrendelőknek készülő munkák, a hétvégi workshopok, és persze mindazok az ötletek, amelyek folyamatosan születnek a fejemben.

Mindezekhez ott van az átalakított műtermem is, amelynek végtelenül örülök.

Kicsit kaotikus az egész.

De ez az én káoszom. ❤️

Néha úgy érzem, egyetlen nap alatt sikerül anyának, sofőrnek, oktatónak, szervezőnek, takarítónak, fotósnak, könyvelőnek lennem, és még néhány más szakmát is ellátnom, amelyekről nem is sejtettem, hogy értek hozzájuk. 😄

Mindeközben azonban továbbra is elsősorban festő vagyok.

Amikor aztán belépek a műterembe, ecsetet veszek a kezembe és körülnézek, minden újra a helyére kerül.

A műterem újabb alkotásra vár. A gyerekek visszatérnek az asztalokhoz, az ecsetek és a festékek kéznél vannak, az üres vásznak pedig új történeteikre várnak.

Én pedig igazán kíváncsi vagyok, mi minden születik majd a következő hónapokban.

Szeretettel köszöntelek hát benneteket újra itt velem, a műteremben. ❤️