A tánc megvárt engem

Aki ismer, tudja, hogy az életem már évek óta főként a festés körül forog. A képek, ecsetek, vásznak és festékek a mindennapjaim részei. Azt viszont kevesen tudják, hogy jóval korábban volt egy nagy álmom.

A tánc.

Már fiatalon is imádtam a táncórák hangulatát. A zenét, a gyönyörű ruhákat, a körülöttem lévők energiáját és azt az érzést, amikor az ember egy pillanatra kikapcsol, és hagyja, hogy a ritmus vezesse. Elvégeztem az alap- és a haladó tánctanfolyamokat, és alig vártam, hogy tovább folytassam ezt az utat.

Amikor az egészség átírja a terveket

Aztán egy olyan életszakasz következett, amelyet nem én választottam.

A lábműtétek miatt nem folytathattam azt, amit szerettem. Újabb tánclépések helyett egészen más dolgokkal kellett foglalkoznom. Így hát félretettem a táncról szőtt álmomat, és lassan elfogadtam, hogy talán soha többé nem térek vissza hozzá.

Akkor még nem sejtettem, meddig tart majd ez a szünet.

Az élet ment tovább

Teltek az évek.

Jött a munka, a család, a gyerekek, a mindennapi élet gondjai és örömei. Sok más nőhöz hasonlóan időm nagy részét a körülöttem élőknek szenteltem. A tánc nem tűnt el, csak háttérbe szorult.

Időről időre mégis eszembe jutott. Elég volt egy dal a rádióban, egy táncelőadás a televízióban vagy egy emlék abból az időből, amikor az estéimet a táncparketten töltöttem.

Valahol legbelül végig velem maradt.

Visszatérés, amelyre nem számítottam

Évekkel később adódott egy lehetőség, hogy visszatérjek.

A bizonytalanság lelkesedéssel vegyült. Azon tűnődtem, vajon emlékszem-e még a lépésekre, beilleszkedem-e a többiek közé, és ugyanúgy élvezem-e majd a táncot, mint régen.

A válasz nagyon hamar megérkezett.

Elég volt néhány próba.

Szólt a zene, mozdult a testem, én pedig ráébredtem, mennyire hiányzott a tánc.

Hirtelen nem számított sem a korom, sem az, hány év telt el. Csak az öröm volt fontos, amelyre újra rátaláltam.

Több mint tánc

Ma már a tánc számomra nem csupán koreográfiát vagy fellépést jelent.

Energiát, új élményeket és olyan pillanatokat ad, amikor teljesen kikapcsolhatok. Szeretem a próbák hangulatát, a közös nevetést és azoknak a nőknek a támogatását, akikkel ugyanaz a szenvedély köt össze.

Minden fellépés arra emlékeztet, hogy vannak álmok, amelyeket érdemes újra elővenni, még ha hosszú időre félre is tettük őket.

Sosem késő

Ma fellépőruhában állok a táncparketten, és mosolygok.

Nem azért, mert minden tökéletes.

Azért mosolygok, mert valóra váltottam valamit, amiről hosszú éveken át azt hittem, már nem lesz része az életemnek.

Nem húszévesen tértem vissza a tánchoz.

Az egészségügyi problémák és a lábműtétek több évet elvettek tőlem.

Sokkal később jutottam vissza a táncparkettre, mint ahogyan azt fiatalon elképzeltem.

Ma már azonban nem azon gondolkodom, mi lehetett volna.

Annak örülök, ami most van.

Ha Ön is őriz magában egy álmot, amelyet félre kellett tennie, ne mondjon le róla pusztán azért, mert közben eltelt az idő.

Az élet néha másfelé vezet, mint ahogyan terveztük.

Néha mégis évek múltán pontosan oda juttat el, ahol mindig is lenni szerettünk volna. 🤎