Újra a műteremben. Tele új ötletekkel

Véget ért a vakáció. És mint minden évben, most is úgy érzem, hogy valahogy gyanúsan gyorsan.

Nyár, kirándulások, nyaralás, napok ébresztőóra nélkül, amikor nem kell folyton az időt figyelni… aztán egyszer csak megint az iskolatáskát készítjük, az óvodára és a különórákra készülünk, és mindannyian próbáljuk felidézni, milyen is volt a megszokott napirendünk.

Ráadásul Vašík idén tanul meg egyedül hazajárni, Toník életét az óvodai napirend szabja meg, és mindehhez jönnek a különórák, a család és a mindennapi teendők.

És mindezek között valahol természetesen ott vagyok én is, a műtermemmel. 😊

Így most otthon lassan minden a helyére kerül.

Én pedig visszatérek.

Vissza a műterembe. 🤎

Nyár festés nélkül? Nálam ez talán nem is lehetséges

Bár a vakáció alatt igyekeztem főként a családra és a gyerekekre figyelni, a nyaram egyáltalán nem telt munka nélkül.

A vakáció alatt is volt néhány megbízásom. A nyári programjaink között így újra és újra visszatértem az ecsetekhez, ceruzákhoz és a megkezdett munkákhoz.

Volt, amit sikerült befejeznem, más képek éppen most várnak rám, és néhány megbízást a közeljövőben kell elkészítenem.

Nyáron viszont egészen másképp dolgozom, mint a tanév során. Nincs kötött napirendem, és igazából nem is szeretném, hogy legyen.

A munkám már régóta a családhoz és a gyerekekhez igazodik. Nem a család a munkámhoz.

Ez néha komoly szervezést igényel, de én pontosan így szeretném.

Most elérkezett a szeptember, és vele az idő, amikor újra kinyitom a határidőnaplómat, tervezek, jegyzetelek, kihúzok, átteszek… és lassan felmérem, mi mindent is kellene belesűrítenem abba a néhány órába, amíg a gyerekek iskolában és óvodában vannak. 😊

Most főként a tanfolyamok időpontjait állítom össze

Az első feladataim közé tartozik most a gyerekeknek szóló festő- és rajztanfolyamok megszervezése.

Sorban írok azoknak a szülőknek, akiknek a gyerekei már az előző tanévben is jártak hozzám, és megkérdezem, idén mikor érnének rá.

Van, akinek hasonló maradt az órarendje, másnak teljesen megváltozott. Új különórák jöttek, máskor ér véget a tanítás, ott a napközi és a többi elfoglaltság.

Én pedig most próbálom mindezt összehangolni.

Ez az én minden évben visszatérő szeptemberi Tetrisem. 😊

Közben a nyár folyamán rengeteg új érdeklődő is jelentkezett a tanfolyamokra, aminek nagyon örülök.

Ha tehát azok közé tartoztok, akik már írtak nekem, és még mindig konkrét időpontra várnak, számon tartalak benneteket. 🤎

Csak még egy kis türelmet kérek tőletek.

Először meg kell tudnom, mikor érnek rá azok a gyerekek, akik már jártak hozzám, és össze kell állítanom a csoportokat. A szabad helyek függvényében aztán sorban az új érdeklődőket is megkeresem.

Már most nagyon várom, hogy a műterem újra megteljen festőállványokkal, festékekkel, ecsetekkel, beszélgetéssel és azzal a csodás alkotói rendetlenséggel.

Néha persze jólesik a műterem csendje…

de amikor gyerekekkel és alkotással telik meg, egészen más energiája van. 🤎

Megbízások, festmények és újra egy kis idő a saját alkotásra

A tanfolyamok mellett természetesen a saját munkámhoz is visszatérek.

Várnak rám befejezésre váró megbízások, további, már megbeszélt festmények, és persze a saját ötleteim is.

Ezekből pedig, mint mindig, több van, mint időből. 😊

Néha arra gondolok, hogy kellene még egy műterem, még egy pár kéz, és a legjobb az lenne, ha minden nap néhány órával hosszabb lenne.

De talán éppen ez is az alkotás része.

Van olyan ötlet, amely megérkezik, és azonnal formát kell öltenie. Másokat hónapokig hordozunk a fejünkben. És vannak olyanok is, amelyek lassan valami sokkal nagyobbá alakulnak.

Most éppen én is egy ilyen gondolatot hordozok magamban.

Valami újjal készülök

A tanfolyamok, a megbízások és a saját alkotás mellett ugyanis egy új projekten is dolgozom.

Nagyon személyes számomra, és már egy ideje lassan formálódik bennem.

Egyelőre nem szeretnék mindent elárulni róla. Nem azért, mert csigázni szeretném a kíváncsiságotokat. 😊

Szerintem bizonyos dolgoknak előbb formát kell ölteniük, mielőtt megosztjuk őket másokkal.

Annyit azonban elárulhatok, hogy ahhoz fog kapcsolódni, ami talán a legközelebb áll hozzám az alkotásban.

A festményekhez, az emberekhez, a történeteikhez és azokhoz az emlékekhez, amelyeket nem szeretnénk veszni hagyni.

Ez a gondolat igazán közel áll hozzám. Ha sikerül belevinnem mindazt, ami most a fejemben és a szívemben van, hiszem, hogy valami szép születik belőle.

Ha eljön a megfelelő pillanat, biztosan sokkal többet mesélek majd nektek a projektről. 🤎

És még Mallorca is vár ránk

Legalábbis itt a blogon. 😊

Az idei nyaralásunkról ugyanis mindenképpen születik egy külön cikk.

Ráadásul ez most nem is egészen szokványos családi nyaralás volt.

A fiaink ugyanis egyáltalán nem sejtették, hogy Mallorcára repülünk.

Végig titokban tartottuk előttük, hogy meglepetés legyen.

Hogy hogyan találtuk ki az egészet, mit gondoltak a fiúk arról, hogy mi fog történni, mikor jöttek rá, hogy elutazunk valahová, mikor tudták meg, hogy hová, és hogyan reagáltak, azt egy külön történetre tartogatom.

Mert ez a történet mindenképpen megérdemel egy saját cikket. 😊

Arról is írok majd nektek, milyen volt Mallorca gyerekekkel, mi lepett meg minket, mibe szerettünk bele, és mi nem alakult egészen az elképzeléseink szerint.

És persze arról is, hogy visszatérnénk-e még oda valamikor.

Egy kis előzetes?

Visszatérnénk. 🤎

A szeptember számomra olyan, mint egy második január

Az utóbbi években egyre inkább tudatosul bennem, hogy számomra az új év nem csak január elsején kezdődik.

A második kis „újév” mindig szeptemberben érkezik.

A gyerekek visszatérnek az iskolába és az óvodába, új órarendek kerülnek a hűtőre, elkezdődnek a szakkörök, és reggel újra megszólal az ébresztő. A határidőnapló, amely nyáron kicsit szellősebb volt, hirtelen gyorsan megtelik.

Mindezzel együtt én is visszatérek a megszokott rendembe.

Újra elindulnak a tanfolyamok, várnak rám a megbízások, és fokozatosan új festményekbe is szeretnék belekezdeni.

Emellett az új projektemen dolgozom, szeretnék megint többet írni ide a honlapra, és rengeteg további ötlet is van a fejemben. Némelyikről még magam sem tudom, hová vezet majd végül.

És igazából mindezt örömmel várom.

Nem kell szeptember első hetében tökéletesen megterveznem az egész következő évet.

Elég újra megtalálnom a saját ritmusomat.

Elvinni a gyerekeket oda, ahová kell, kinyitni a műterem ajtaját, főzni egy kávét, és ecsetet venni a kezembe.

És folytatni ott, ahol a nyár előtt abbahagytam.

Hát újra itt vagyok. 🤎

És igazán kíváncsi vagyok, mi minden születik majd a műtermemben a következő tanév során.

Kristýna