Amikor a képnek nincs arca, mégis történetet mesél

„Én nem értem az absztrakciót.”

Ezt a mondatot elég gyakran hallom a műtermemben.

És tudja, mit?

Mindig csak elmosolyodom. Mert nem gondolom, hogy egy absztrakt festményt értenünk kell. Sokkal fontosabb, hogy mit ébreszt bennünk.

Talán éppen ezért nyűgöz le annyira az absztrakt festészet.

Mindenki mást lát a képben

Két ember áll előtte.

Az egyik azt mondja, nyugodt tengert lát naplementében.

A másik ugyanazokban a színekben vihart vagy egy gyermekkori emléket fedez fel.

És egyikük sem téved.

Egy absztrakt festményhez ugyanis nem tartozik egyetlen helyes válasz. Nem mondja meg, mit gondoljunk. Teret enged a képzeletünknek, az érzelmeinknek és az emlékeinknek.

Éppen ebben rejlik a varázsa.

Egy képnek nem kell ábrázolnia valamit ahhoz, hogy mondjon valamit

Amikor portrét festek, az a célom, hogy megragadjam az embert.

Amikor absztrakt képet festek, egy érzést próbálok megragadni.

Néha az örömöt.

Máskor a nyugalmat, a bátorságot, az energiát vagy azt az időszakot, amelyet az ember éppen átél.

Az érzelmeket nem mindig lehet egy arccal megfesteni. Néha sokkal jobban kifejezik őket a színek, a rétegek vagy az ecsettel és festőkéssel kialakított markáns textúra.

Ezért is vonz újra meg újra az absztrakt alkotás.

Minden rétegnek megvan a maga jelentése

Ha közelről néz meg egy absztrakt festményt, talán olyasmit fedez fel, ami távolról egyáltalán nem látszik.

Finom ecsetvonásokat.

A festőkés markáns nyomát.

Egy színt, amely szándékosan csak finoman dereng át a következő réteg alól.

Véletlenszerű festékfröccsenéseket.

És éppen ezek a részletek adnak mélységet a képnek.

Festés közben nem sietek sehová. Egyes rétegeket hagyok megszáradni, másokat újra átfestek. Olykor napokon át visszatérek egy képhez, mert érzem, hogy még hiányzik belőle valami.

Ezt a folyamatot nem lehet siettetni.

Hagyja egy kicsit megszólalni a képet

Amikor belép egy galériába vagy műterembe, állítson maga elé egy apró kihívást.

Ne csak néhány másodpercig álljon a kép előtt.

Időzzön el egy kicsit tovább.

Figyelje meg a színeket, a textúrákat és a fényt. Tegyen fel magának egy egyszerű kérdést:

Milyen érzést kelt bennem ez a kép?

Ne keresse a helyes választ.

Mert ilyen nem létezik.

És éppen ez a szép az absztrakt művészetben.

A művészet nem találós kérdés

Nem kell felismernie, mit ábrázol a kép.

Nem kell rejtett jelentést vagy bonyolult szimbolikát keresnie.

Elég, ha egy pillanatra megállítja.

Ha elgondolkodtatja.

Ha felébreszt Önben egy emléket, egy érzelmet vagy egy érzést, amelyet talán már régóta nem érzett.

Akkor már betöltötte a szerepét.

Ezért szeretem az absztrakt festészetet

Minden képem másképp születik.

Néha az első ecsetvonások vezetik végig az egész történetet.

Máskor a festőkés, a színek rétegzése vagy egy véletlen alakítja a képet, amelyet úgy döntök, megőrzök.

És éppen ezért soha nem születik két egyforma festmény.

Ahogyan két embernek sincs egyforma története.

Talán éppen ezért hiszem, hogy egy absztrakt képnek nem kell arc ahhoz, hogy mesélni tudjon.

Elég, ha képes felébreszteni valamit abban, aki nézi.