Új festmény: Ami megmarad

Néha nem csak fényképeket hozunk haza

Idén életemben először jártam egy olyan helyen, amely teljesen magával ragadott. Nem olyan hely, ahová minden évben visszavágynék. Igazából azt sem tudom, visszatérek-e oda valaha.

De az érzés, amelyet ott átéltem, megmaradt bennem.

És éppen ezt próbáltam vászonra vinni.

Nem a pontos mását kerestem. Nem az volt a célom, hogy minden részletet tökéletesen megörökítsek. A hangulatot kerestem. Az emléket. Azt a különös pillanatot, amikor ott állunk egy helyen, amelyet százszor láttunk már fényképeken, a valóságban mégis egészen másként érint meg bennünket.

Vannak helyek, amelyeket egyszerűen nem lehet elmagyarázni.

Át kell élni őket.

Amikor a kép vezeti a festőt

Amikor festeni kezdtem, még fogalmam sem volt, milyen lesz a kép. Hagytam, hogy a megérzéseim vezessenek. Rétegeket vittem fel, visszaszedtem belőlük, visszatértem hozzájuk, majd újra átfestettem őket. Egyike volt azoknak a képeknek, amelyek maguk szabják meg az irányt.

Én pedig csak követtem.

Talán éppen ezért örülök annyira, hogy elkészült.

Ma került rá az utolsó ecsetvonás, majd végül az aláírásom is. Mindig szeretem ezt a pillanatot. Van benne öröm, megkönnyebbülés és egy kis nosztalgia is. Napokon át együtt élünk a képpel, gondolkodunk rajta, visszatérünk hozzá, aztán egyszer csak eljön a pillanat, amikor tudjuk, hogy már nincs mit hozzátenni.

Elkészült.

Egy kép, amely a saját történetét keresi

Ezúttal még valami miatt különleges számomra.

Megvásárolható lesz.

És hiszem, hogy egyszer megtalálja azt, akinek igazán szól.

Talán valakit, aki arról álmodik, hogy egyszer eljut erre a helyre. Talán valakit, aki azért vásárolja meg, hogy a saját álmára és a még előtte álló útra emlékeztesse.

És talán valakit, aki már járt ott.

Akit a képre pillantva felidéz az ott átélt hangulat, a város fényei, az érzések, amelyeket nem lehet lefényképezni, de még sokáig velünk maradnak a hazatérés után.

Mert néha nem csupán egy képet vásárolunk.

Hanem egy emléket.

Vagy egy álmot.

Felismeritek, melyik helyről van szó?

Most pedig rátok vagyok kíváncsi.

Felismeritek a fotókon látható részletekből, melyik hely ihletett meg?

Csak egyetlen támpontot adok.

Idén jártam ott először. És mégis újra meg újra eszembe jut.

Mert vannak utak, amelyek véget érnek.

De a legfontosabb megmarad utánuk.