Miért éppen Dubaj

Egy festmény, amelyet Dubaj, de leginkább az élet ihletett

Vannak helyek, amelyek meglepnek minket.

Nem azért, mert szépek vagy híresek. Azzal lepnek meg, hogy felébresztenek bennünk valamit.

Pontosan így hatott rám Dubaj.

Dubaj hallatán a legtöbben luxusra, felhőkarcolókra és egy csillogással teli világra gondolnak. Én azonban valami mást láttam ott. Ellentéteket. Egy helyet, ahol a múlt és a jövő egymás mellett él. A nyugalom és a nyüzsgés. A sivatag és a város. Az álom és a valóság.

Ezekből az érzésekből született az Ami megmarad című festmény.

Nem Dubajról szól

Talán furcsán hangzik, de ez a festmény valójában nem Dubajról szól.

Arról mesél, amit a különböző helyekről magunkkal viszünk.

Néha olyan helyre látogatunk, amely emlékeztet arra, hogy az élet nemcsak a célokról szól, hanem a hozzájuk vezető útról is. Hiszen minden építmény, siker vagy valóra vált álom mögött idő, bátorság és türelem áll.

Éppen ezt az érzést szerettem volna átadni a festménnyel.

Mindenki mást lát benne

Az absztrakt alkotásban éppen azt szeretem a legjobban, hogy teret enged a saját történetünknek.

Van, aki egy utazás emlékét fedezi fel a festményben.

Más egy olyan helyről szőtt álmot, ahová egyszer szeretne eljutni.

Lesz, akit arra emlékeztet, hogy még a látszólag lehetetlen dolgok is lépésről lépésre születnek meg.

És lehet, hogy valaki egészen más jelentést lát majd benne.

És ez így van jól.

A művészetnek ugyanis nem kell mindent megmagyaráznia. Néha elég, ha egy érzést ébreszt bennünk.

Mi marad meg valójában?

A helyek változnak.

Az emberek jönnek és mennek.

Az idő halad tovább.

Mégis vannak pillanatok, amelyek sokkal tovább élnek bennünk, mint gondolnánk.

Éppen ezekről mesél ez a festmény.

Nem egy konkrét városról vagy egyetlen utazásról szól.

Azokról az emlékekről, érzésekről és álmokról szól, amelyeket továbbviszünk magunkkal, függetlenül attól, hogy éppen hol vagyunk.

Az „Ami megmarad” című kép eredeti akrilfestmény, mérete 70 × 50 cm.

Talán azt szólítja meg, aki szereti Dubajt. Másnak egy megálmodott hely emlékét idézi fel. És talán lesz, aki a saját történetét találja meg benne.