Hogyan tanuljunk meg egy hétvége alatt fénykép alapján portrét rajzolni

1. 4. 20262 min read

Ez a hétvége pontosan megmutatta, miért is csinálom mindezt.

A műtermemben, Berounban hétvégi tanfolyamot tartottam, amelyen fénykép alapján rajzoltunk portrét ceruzával. És bár írhatnék technikákról, arányokról vagy árnyékolásról… az igazság az, hogy ez a hétvége leginkább valami egészen másról szólt.

Három csodálatos nő gyűlt össze nálam.
Mindegyikük más. Mindegyiküknek saját története van.
Tele élettapasztalattal, érzelmekkel és hihetetlen mélységgel.

És pontosan ez jelent meg a rajzaikban is.

Megtanulni „látni”

Sokan úgy gondolják, hogy nem tudnak rajzolni.
Pedig ez sokszor nem a „kézügyességen” múlik…
hanem azon, hogy megtanuljunk látni.

A hétvége során lépésről lépésre vezettem őket.
Megmutattam nekik, hogyan nézzenek másként a portréra.
Hogyan osszák részekre az arcot, hogyan érzékeljék az arányokat, az árnyékokat, a fényt.

Hogyan hagyjanak fel azzal, hogy „egy szemet csak szemként” rajzoljanak meg…
és kezdjék el azt rajzolni, amit valóban látnak.

És ekkor kezdődik a fordulat.

Az a pillanat, amikor azt mondod magadnak: „Ezt tényleg én rajzoltam?”

Ezt imádom.

Azt a pillanatot, amikor az ember ránéz a rajzára, és először tudatosul benne, hogy ez nem véletlen.
Hogy minden a helyére kerül.
Hogy egy valódi emberre hasonlít.

És pontosan ez történt.

Ha megnézitek a tanfolyamon készült fotókat, látni fogjátok a fejlődést.
Nem hetek alatt. Nem hónapok alatt.
Hanem néhány óra alatt.

És ez olyasmi, ami mindig lenyűgöz.

Nem csak a rajzolásról szól

Ez a hétvége nem csak a portrékról szólt.

Hanem a megosztásról.
A történetekről.
Azokról a pillanatokról, amikor rajzolás közben megáll az idő, és az ember egyszerűen csak itt és most van jelen.

És én végtelenül hálás vagyok, hogy részese lehetek ennek.
Hogy továbbadhatom a tapasztalataimat.
És hogy visszatérnek hozzám azok, akik alkotni szeretnének, valami újat kipróbálni… vagy egyszerűen csak egy kis időre megpihenni, távol minden mástól.