Mi történik most valójában a műteremben

Az elmúlt napokban ráébredtem egy fontos dologra.

Nem lehetek mindenhol jelen.

Közösségi oldalak, videók, reels… és közben úgy festeni, ahogyan igazán szeretnék.
Nem lehet mindent egyszerre teljes odaadással csinálni.

Én pedig minőségi munkát szeretnék alkotni.

Ezért úgy döntöttem, egyszerűsítek.

Most több időt töltök a műteremben, mint a közösségi oldalakon.
És ezt sokkal értelmesebbnek érzem.

Három készülő festmény van itt velem.
Mindegyik más időszakban, más hangulatban született… és őszintén szólva már kezdett bántani, hogy még nem készültek el.

Az első lépés tehát az, hogy
befejezzem őket.

Eljuttassam őket addig, hogy megmutathassam a világnak.

Utána pedig az következik, amit igazán várok.

Egy új sorozat.

Már jó ideje visszatér hozzám egy motívum:
a körök.

Felbukkannak a vázlatokban, a gondolataimban, a képeken.
És ahelyett, hogy figyelmen kívül hagynám őket, úgy döntöttem, teret adok nekik.

Nem egyetlen festmény lesz.
Nem ugyanannak a motívumnak az ismétlése lesz.

Minden kép más lesz.
De valami összeköti majd őket.

A körök mint olyan elemek, amelyek nem csupán látványt, hanem jelentést is hordoznak.
Valamit, amibe mindenki a maga módján vetíthet bele valamit.

Nem szeretném ezt feleslegesen bonyolult szavakkal leírni.

Számomra az a fontos, hogy legyen benne energia.
Hogy ne legyen üres.

Most az elején járok.
És ezúttal igazán szeretném élvezni az alkotás folyamatát. Nyomás nélkül. Anélkül az érzés nélkül, hogy gyorsan közzé kell tennem valamit.

Ha érdekli, mi készül, kövesse a weboldalamat.

Fokozatosan feltöltöm majd az elkészült festményeket. Először azokat, amelyeket most fejezek be… aztán az új sorozatot is.

És meglátjuk, hová vezet mindez. K.