Az idei prágai Open Art Fest rengeteg művészeti élményt és az ország minden tájáról érkező alkotókkal való találkozást hozott. Számomra azonban ezek nem csupán festményekkel és tehetséggel teli napok voltak. Leginkább azokra a pillanatokra emlékszem, amelyek örökre bevésődtek az emlékezetembe.
Művészbarátaimmal együtt nevettünk, és felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Szurkoltunk egymásnak, megosztottuk a tapasztalatainkat, és támogattuk egymást. Ezek a pillanatok számomra éppolyan fontosak, mint maga az alkotás. Idén sok új, tehetséges művészt is megismertem. Hihetetlen volt ennyi tehetséget látni egy helyen.
Az Open Art idén sem volt mentes a kisebb hibáktól, ami egy ekkora rendezvénynél várható is. Hiszem azonban, hogy a következő alkalom ismét egy lépéssel jobb lesz. A legtöbbet a személyes pillanatok jelentették számomra – amikor odajöttek hozzám az emberek, dicsérték a festményeimet, és elmesélték, mit látnak bennük. Egy-egy ilyen találkozás emlékeztet arra, miért festek, és mit ad a munkám másoknak.
Visszatérő vásárlóim is hatalmas örömet szereztek nekem. Néhányuknak már annyi alkotásom van otthon, hogy a gyűjteményük egy kis magángalériára emlékeztet. Csodálatos volt újra látni őket, hallani a visszajelzéseiket, és érezni a támogatásukat.
Számomra az Open Art 2025 több volt egy kiállításnál. Energiával, barátsággal, inspirációval és szép találkozásokkal teli hétvégévé vált. És már most kíváncsian várom, mit hoz a következő év.
KÖSZÖNÖM, SZERETETTEL ÉS HÁLÁVAL: KRISTÝNA
Absztrakt festmény: Érintés 














