Absztrakt festmény: A dagály nem vár

Ez a festmény egy pillanat érzéséből született.
Abból a pillanatból, amikor az ember megáll, és ráébred, hogy az idő sohasem áll meg.

A képen látható okkersárga kör a horizont fölötti napot, de akár egy óra számlapját is idézheti.
Az idő, a fény és az újra meg újra visszatérő körforgás szimbóluma. Nem csupán nap, és nem is csupán óra. Arra emlékeztet, hogy az életben minden áramlik.

Alatta olyan rétegek jelennek meg, amelyek a tengert, a homokot és a hullámok finom mozgását idézhetik.
A tenger itt az energia és az átalakulás szimbóluma. Minden hullám megérkezik, majd tovatűnik.
Akárcsak az életünket alkotó pillanatok.

A kép fekete ecsetvonásai ösztönös gesztusként hatnak.
A döntés, az energia és a belső mozgás pillanatai ezek.
Pillanatok, amikor az ember nem vesztegel tovább, hanem belép az áramlásba.

A „A dagály nem vár” cím nem csupán a tengerről szól.
Az életről szól.

A vissza nem térő pillanatokról.
Az energiáról, amely csak egyszer érkezik el.
A bátorságról, hogy éppen akkor lépjünk, amikor a hullám a lábunkhoz ér.

Mert bizonyos pillanatoknak saját ritmusuk van.
Az életet pedig nem lehet későbbre halasztani.