Miért nem kell megváltoznunk ahhoz, hogy beilleszkedjünk
Az önszeretet és a bátorság, hogy önmagunk legyünk, nem az önzés jele. Arra emlékeztetnek, hogy nem kell megváltoztatnunk a személyiségünket vagy az álmainkat csak azért, hogy megfeleljünk mások elvárásainak. Ez a gondolat nemcsak a magánéletemben kísér, hanem festés közben is.
Hányszor próbáltunk pontosan olyanná válni, amilyennek mások szerettek volna látni minket?
Csendesebbé.
Óvatosabbá.
Kevésbé feltűnővé.
Csak azért, hogy valahová beilleszkedjünk.
Időnként én is eltűnődtem azon, vajon elég jók-e az alkotásaim. Nem lesznek-e túl merészek vagy túlságosan mások. Tetszeni fognak-e az embereknek.
Aztán ráébredtem valami fontosra.
Ha mások elvárásai szerint kezdenék alkotni, többé nem a szívemre hallgatva alkotnék.
És éppen ezt nem szeretném soha.
Az önszeretet önmagunk elfogadását jelenti
Ahogyan egy festménynek sem kell mindenkit megszólítania, úgy nekünk sem kell megfelelnünk mindenkinek, aki körülvesz minket.
Mindannyian másképp látjuk a világot.
Lesz, aki soha nem érti meg az utunkat.
Más értékeli a munkánkat.
Megint más nem ért egyet a döntéseinkkel.
És tudja, mit?
Ez teljesen rendben van.
Az életünk ugyanis nem arról szól, hogy elnyerjük mindenki jóváhagyását magunk körül.
Hanem arról, hogy este azzal az érzéssel aludjunk el, hogy hűek maradtunk önmagunkhoz.
Időnként mindannyian kételkedünk
A kételyek az élet részei.
Akkor jelentkeznek, amikor fontos döntés előtt állunk, valami újba kezdünk, vagy az álmunkat váltjuk valóra.
Gyakran érezzük úgy, hogy másmilyennek kellene lennünk.
Sikeresebbnek.
Szebbnek.
Bátrabbnak.
Csakhogy éppen ezekben a pillanatokban feledkezünk meg a legfontosabbról – a saját értékünkről.
A festés egy gyönyörű tanulsággal ajándékozott meg.
Nincs olyan festmény, amely mindenkinek tetszene.
És ugyanígy nincs olyan ember sem, akit mindenki szeret.
Ha csak aszerint festenék, hogy mi tetszik másoknak, elveszíteném a saját stílusomat.
Az életben is így van ez.
Nem kell megváltoznunk olyan emberek kedvéért, akik amúgy sem látnák meg bennünk az igazi értékünket.
Sokkal fontosabb, hogy önazonosak maradjunk, és azt tegyük, amiben értelmet találunk.
Hiszen éppen ilyenkor vonzzuk magunkhoz azokat az embereket, akik olyannak szeretnek minket, amilyenek valójában vagyunk.
Bátorság önmagunknak lenni
Ma már tudom, hogy a bátorság nem a tökéletességben rejlik.
Bátorság kimondani a véleményünket.
A saját utunkat járni.
Nem feladni az álmunkat.
Azt alkotni, amit érzünk.
És néha otthagyni azokat a helyeket vagy kapcsolatokat, amelyek hosszú ideje megfosztanak az örömünktől.
Lehet, hogy ezzel csalódást okozunk valakinek.
Cserébe viszont valami sokkal értékesebbet nyerünk.
Belső békét.
És az érzést, hogy a saját életünket éljük.
Legyen önmaga
Az önszeretet nem önzés. Hanem bátorság annyira becsülni önmagunkat, hogy többé ne kelljen kisebbnek mutatnunk magunkat azért, hogy beleférjünk valaki más elképzeléseibe.
Minden ember egyedi.
Ahogyan minden festmény is, amely a műtermemben születik.
Ne hasonlítsa magát másokhoz.
Ne féljen különbözni.
És soha ne feledje, hogy éppen az önazonossága a legszebb, amit a világnak adhat.
🤎




