A szemek előre tekintenek, még ha az utak nem is mindig egyértelműek. Kaput nyitnak aközött, ami volt, és ami még csak ezután következik. Többet látnak a jelen pillanatnál – lehetőségeket, reményt, jövőt látnak.
A folyó alattuk hömpölyög, nem kérdezi, merre tart, de nem áll meg. Változást hoz, magával viszi a múltat, és új távlatok felé halad. Akárcsak az élet. Néha nem tudjuk, merre induljunk, de ha elég figyelmesen nézünk, az út kezd feltárulni előttünk.
A gabonaföld a bőség, a növekedés és munkánk gyümölcsének jelképe. Amit ma elvetünk, holnap learatjuk. Minden döntés, minden gondolat formálja a jövőt, még ha nem is látjuk még tisztán.
A LÁTOK azt üzeni, hogy még ha nem is ismerünk minden választ, az irányt érezhetjük. Az élet áramlat, amely vezet minket – mi pedig eldöntjük, hogyan lépünk bele.
——————————————————————————————————
„A szem előbb látja az utat, mint ahogy az elme felismeri. Elég bízni és elindulni.”
Kristýna Smetanová



