Absztrakt festmény: Ne várj

Hányszor akarsz még várni?
A megfelelő pillanatra, a bizonyosságra, egy jelre, hogy most már megteheted.

Csakhogy az a pillanat nem jön el.

Ez a festmény egy fordulóponton született – amikor a kérdések háttérbe szorulnak, és helyüket a cselekvés veszi át.
Abban a pillanatban, amikor már nem toporogsz egy helyben, és megteszed az első ecsetvonást, akkor is, ha nem tudod biztosan, mi következik.

A zöld fékezhetetlenül szétárad, miközben a sárga úgy robban elő, mint egy megállíthatatlan ötlet.
Mindezek alatt ott maradnak a múlt rétegei – gondolatok, kétségek és régi minták.

Semmi sem fordul vissza.
Nem lehet átírni vagy megállítani.

A mozgás már elindult.

A „Ne várj” nem másoknak szóló felszólítás.
Hanem a döntés csendes pillanata – amikor ezt magadnak mondod… és megteszed az első lépést. 🤎